Jól kezdődött a március és jól is ért véget ez a hónap. Nem írtam semmit egy hónapja. Nem mondhatom, hogy nem volt rá időm, mert ez nem igaz, szerintem arra van idő – többé kevésbé -, amire az ember akarja. Hát az írás most nem tartozott ide. Mosni, vasalni … kell, a kertbe alig vártam, hogy végre kimehessek. És ráadásul táncolni járok.
tovább… »
Február elején, amikor a tegeződés-magázódásról írtam, második témaként a járást jelöltem meg. Honnan jutottak eszembe, mi közük van egymáshoz, és a tánc és illemoktatáshoz?
tovább… »
Az elmúlt néhány napban több dolog is eszembe juttatta ezt a hiányosságot. A rendszerváltás a régi rendszernek ezt a jellemző tárgyát nem hozta vissza - sajnos! Pedig sok kellemetlen helyzetet meg lehetne előzni vele.
Honnan is jutott ez most eszembe? Milyen területek hiányoznak nekem? Sok van ilyen, de most csak néhányat emelek ki:
1. pertu
2. járni is meg kell tanulni!
3. mi az a „Dress Code”, és egyébként is előírás nélkül hová hogyan illik felöltözni?
tovább… »
A lakás illatosítása kapcsán már írtam a Berger lámpáról, mivel az érdeklődés aránylag nagy iránta, most újra visszatérek a témához. A Berger lámpát eredetileg az 1800-as években a kórházakban, halottasházakban történő alkalmazásra fejlesztették ki. Úgy gondolták, hogy a rossz szagokat könnyen bomló molekulák okozzák, melyek bomlását a láng nélküli, alacsony hőmérsékletű katalitikus égés felgyorsítja azokat ártalmatlan anyagokká – mint a széndioxid és víz – alakítva. A kutatások megmutatták, hogy a reakció során a helyiségben lévő baktériumok száma is jelentősen csökken – akár 85%-kal is – még a lámpa lezárása után 30 órával is.
tovább… »
Karácsony, és elsősorban Újév a jókívánságok sorát hozza mindenkinek. Sms-ben, emailben, üzenőfalakon a legkülönbözőbb formában érkeznek ezek. Azt hiszem ez az, ami mindenkinek jólesik. Csak egy baj van velük mostanában: egyre több olyan akad a mókás mondókák, vagy az egyszerű mondatok között, amiben a napi politika, vagy az arra történő valamilyen utalás is belekeveredik. És ez nem jó. Nekem legalábbis nem tetszik.
tovább… »
„- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…
…
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
tovább… »
Nehéz ügy rávenni egy kamasz gyermeket a tanulásra. Különösen, ha azt szeretnénk, hogy ne kényszerből tanuljon, ha nem büntetni akarunk, hanem elérni, hogy saját maga jöjjön rá, hogy tanulni kell. Nem könnyű senkinek, de sokat segít a helyzeten a jó iskola és a jó tanárok. Nekünk a gyermekünk mellett az iskolával is szerencsénk van.
tovább… »
Megválaszolhatatlan? Igen, legalábbis általánosságban. 150 éve, de lehet, hogy csak 150 km-re Budapesttől még ma is legalább hozzávetőleges választ kaphatunk a kérdésre. Mégis hányan lehetnek? Kik keresztezik utunkat egy élet alatt? Mindez honnan jutott eszembe? A búcsúról. Búcsúról egy igaz embertől.
tovább… »
Petőfi Sándor 1848-ban így ír az őszről:
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
A vers nagyon szép, és igaz is, én mégsem tudom szeretni az őszt. Sötét van, hideg, szürkül a világ. Persze az ősz kevésbé élénk színei is gyönyörűek, de mások, mint a tavasz és a nyár. Azért ezekből is sok szépet lehet kihozni. A munkából hazatérve egy kicsit vidámabban léphetünk a lakásba, ha az ajtón egy kedves koszorú fogad bennünket. Pénz szinte egyáltalán nem kell hozzá, csak egy kis időre, fantáziára és kézügyességre van hozzá szükség.
tovább… »
Miért nem úgy fogalmaztam, hogy kutyás és akinek nincs kutyája? Mert aki kutyát tart, az még nem feltétlenül kutyás. Nekem, ameddig csak visszaemlékszem, mindig volt kutyám. Legalább egy, de inkább kettő, olykor három vagy több. És mindig családtag volt nálunk a négylábú barát. Sajnos ez nem mindenkire igaz, aki kutyát tart.
tovább… »